Gordius katalógus tervezés

A gordiuszi csomó metaforájának erejét elképzelhetősége adja. A gondolat, hogy egykor nemcsak a történetekben, de a valóságban is létezhetett egy háncsból készült, tekervényes szerkezet, amely Gordion városában látható és megtapintható volt. A valós csomót egy történet szerint Nagy Sándor kettévágta, a képzeletet azonban több mint két évezrede foglalkoztatja, vajon milyen éles lehetett a kard, amellyel suhintott, milyen trükkel csavarodott önmagába a háncs, és hogyan maradhatott a szekérrel együtt évszázadok alatt is ép. Az utókort tehát a materiális, technikai kérdések foglalkoztatják, s első látásra ilyen probléma a csomó utánzása is. Lehetséges-e ma gőzölt és hajlított bükkfalécekből, fémcsavarokból, rétegelt faelemekből az ókori struktúra hasonmását létrehozni? Újraalkotni egy mítoszok révén elevenen maradt, ugyanakkor épp a mítoszok által a múlt ködébe burkolt tárgyat. Nemes Péter szobrászi problémaként tekint a gordiuszi csomóra, s ez egyszerre jelenthet materiális-technikai kérdést és elméleti feladványt. Meddig kell elmenni a hajlékonyságban vagy a bonyolultságban, hogy egy tárgyegyüttes a csomó hatását keltse? Meddig marad meg a fa anyagszerűsége? És mikor lépi át mindez a szobrászi határvonalát? Vagy másként: létezik-e egyáltalán az említett határvonal? Lehetséges ugyanis, hogy nem is a látható és tapintható tárgy, hanem a szobrászat egymáshoz illeszkedő, tekeredő, egymásba gabalyodó elméleti és gyakorlati kérdései alkotják a metaforikus csomót. Ezek a problémák hozzák létre azt az egyszerre komoly és ironikus, kézzelfogható és konceptuális szerkezetet, amelynek a szobor mint tárgy csupán többnézetű pillanatképe. A szobrász és a néző ebben az esetben nem megoldást lát a műben, hanem feladványként tekinthet rá.

Mélyi József